Aljasul Szórakoztató – Aljas Nyolcas kritika

Aljasul Szórakoztató – Aljas Nyolcas kritika

Wyoming hófödte hegyeinek fagyos birodalmában járunk, ahol az ember teljesen kiszolgáltatott a természet erejének. A polgárháború utáni zord és fagyos...

Wyoming hófödte hegyeinek fagyos birodalmában járunk, ahol az ember teljesen kiszolgáltatott a természet erejének. A polgárháború utáni zord és fagyos vadnyugaton az ember az életét köszönheti egy arra járó postakocsinak. Vagy éppen a halálát…

Olvastam a filmről hideget-meleget egyaránt, de mivel őrült nagy Tarantino fan vagyok, és nap nem telik el, hogy valamelyik Ponyvaregény idézetet ne vegyem elő egy odaillő szituációban, ezért mindenképpen akartam írni néhány sort az Aljas Nyolcasról, Tarantino nyolcadik (Kill Billeket egybeszámolva) filmjéről.

Azért szeretem a rendezőt, mert faszagyerek. Akkor is a mainstream ellen megy, amikor látja, hogy az képregény franchise-okkal és folytatások folytatásaial dollármillió hegyeket termel.
Mert Quentin egy kibaszott művész, vágod. Aki képes volt egy olyan halott műfajt, mint a western feltámasztani, azt érdemes jegyezni a filmkészítői palettán. Jegyzik is rendesen, hiszen több internetes és szakmai toplistán is az első tízben találhatjuk. Akik tudják milyen volt hallgatni a Volt egyszer egy vadnyugat harmonikaszólóját, az tudja, milyen a fagyos western hangulat. Hát itt sincs másképp…

A történet szerint a filmben 8 fickó egy bazi nagy hóvihar elől menekülve, megszáll egy Isten háta mögötti kis fogadóban. Mindegyikük más ügyből kifolyólag keveredett oda, de mindegyiküknek köze van a másikhoz. John Ruth (Kurt Russell) a fejvadász Red Rockba viszi a foglyát, Daisy Domergue-t (Jennifer Jason Leigh), hogy bezsebelje az érte járó vérdíjat. Marquis Warren (Samuel L. Jackson) egy fejvadász, aki 3 hullát vinne szintén Red Rockba, Chris Mannicks (Walton Goggins) az újdonsült sheriffje ismét csak Red Rock városának. De van itt Red Rock hóhéra Oswaldo Mobray (Tim Roth), titokzatos idegen (Michael Madsen), leszerelt veterán (Bruce Dern) és egy mexikói (Demian Bichir). Csupa romlott szereplő, akik abszolút nem azok, akiknek látszanak. Az is biztos, hogy valaki közülük gyilkolni akar. De ki lehet az?

Hát meg kell mondjam, hogy beszarás a film. Meg kell néznem újra, mert egyszerűen Tarantino az orromnál fogva vezetett. Gondoltam valakiről valamit, majd arra kényszerített a rendező, hogy ezt vonjam kétségbe 3 későbbi jól odatett mondat miatt. Amellett, hogy rendkívül jól megírt dialógusokkal operálnak a menő pisztolyhősök, egyik szereplővel sem azonosít minket Quentin. Hagyja, hogy kívülről figyeljük ezt a drámát, amint egyre mélyebbre gyűrűződnek a gyanakvások, a cselszövések, és az egymás iránti gyűlölet.

Nem is kell mondanom, hogy a színészek a szakmájuk magasiskoláját mutatták be. Kurt Russell a legszerethetőbb, Sam Jackson a legkegyetlenebb, Tim Roth a leginkább Christoph Waltz-osabb, Walton Goggins kellően tenyérbemászó és nagyon jó, Michael Madsen csak van, Jennifer Jason Leigh zse-ni-á-lis, Bruce Dern kellően öreg és Demian Bichir jámbor gringó, aki azért tartogat meglepetéseket.

Ennio Morricone zenéje bevéste magát a fülembe, de szó szerint. A hosszú, Jézus szobrot mutató snitt alatt játszódó baljós, horrorzene nagyon jól szimbolizálja a lassan felvezetett drámát, melynek végén Tarantinoi magasságokban lubickolhatunk a brutalitásban.

Sok rossz ember nem fér el kis helyen…

92%

Szerintem a legjobb volt:

Samuel L. Jackson mélytorkos jelenete, Zene, Kurt Russell akcentusa

COMMENTS