Na de mennyi idő kell a változáshoz?

Amikor eldöntünk valamit, azonnal szeretnénk látni az eredményt. Valahol mélyen tudjuk, hogy ez így nem működhet, türelmet kell tanulnunk. Vajon ezzel...

Amikor eldöntünk valamit, azonnal szeretnénk látni az eredményt. Valahol mélyen tudjuk, hogy ez így nem működhet, türelmet kell tanulnunk. Vajon ezzel a tézissel a realitás talaján maradunk, vagy éppen fékezzük magunkat?

Sokféle út létezik, nincsenek kőbe vésett szabályok. Helyzettől, az adott ember személyiségétől, fejlődési szintjétől, és főleg energiaszintjétől függ. Vagyis első sorban Tőled!

Az A verzió a legkönnyedebb, teljes 180 fokos fordulatot kíván meg. Amikor átkapcsolsz magadban egy gombot, és ahhoz tartod magad, ha a fene fenét eszik is. Ez hangzik a leghatásosabbnak, azonban igényel egy nagyfokú lazaságot és céltudatosságot. Hiszen ha rágörcsölsz az adott kérdésre, akkor nem tudod egy gombnyomással újraprogramozni az agyad és a hozzáállásod. Így ez azokban a helyzetekben működik, amikor nem vagy görcsös, viszont a döntésed az adott témában végleges, határozottan fogsz ragaszkodni az elképzelésedhez. Pl. Eleged van az autózásból és a dugóban ücsörgésből, és úgy döntesz, hogy mostantól kezdve tömegközlekedsz. Hiszen így jelentős összeget takarítasz meg, és rákényszeríted magad az állóképességed javítására. Ezt mától holnapra megteheted. Vagy pl. a főzést illetően mától holnapra elhagyhatod a napraforgó olajat, és átválthatsz kókuszolajra.

2e63fc90e65fb4388490ea848903eaff

A B verzió esete nem más, mint amikor a startnál kis lépéseket választasz a változás eléréséhez. Ennek megfelelően a döntést követően először lassú változás indul be. Pl. amikor elkezdesz futni. Először 500 m-t futsz, majd sétálsz kicsit. Majd újra futsz 500 m-t, majd szintén sétálsz egy darabon. Annyira kicsik ezek a célok, hogy nem rémítenek meg, amikor 0 állóképességgel nekiindulsz a futásnak. Ha kitartó vagy, pár hónapon belül eljutsz a 6 km-ig, fél év alatt pedig a félmaratonig. Ha túl nagy távval kezdenéd, hamar kipurcanna a bokád, a térded, nem tudnál hozzászokni a terheléshez. Valamint elég hamar feladnád, hiszen kinek van kedve ahhoz a zihálós, nem-bírok-lélegezni érzéshez. Ha azonban apró lépésenként kezded, az elején sem megerőltető, hamar hozzászoksz, és hamar elkezdenek érkezni az eredmények is. Ilyenkor a kezdeti lassú fejlődés után következik az exponenciális rész, a fejlődésed ugrásszerű lesz. Szinte droggá válik az adott tevékenység, alig bírsz majd leállni. „Miért nem csináltam én ezt már hamarabb?” Ezt a verziót még felturbózhatod azzal, hogy mielőtt nekikezdesz az egésznek, pár napot vizualizálsz. Pontosabban napi 5 mp-et. Csupán elképzeled, ahogy légiesen futsz a télben, gyönyörű a táj, átéled az erőt és a sebességet. Elképzeled, ahogy élvezed, érzed, hogy élsz. Ez az kis gyakorlat szárnyakat ad, alig várod majd, hogy nekikezdj a futásnak.

A C verzió az, amikor a változás lassabban megy, és néha visszacsúszol. Egy olyan témában, amit már hosszú évek óta meg akarsz oldani magadban, de sehogy sem sikerült eddig. Ebben az esetben valószínűleg lassabb lesz a változás. Itt szükséged lesz kitartásra, fókuszra, és sok-sok gyakorlásra. Hiszen először a gondolkodási mintáidat kell megváltoztatnod. Azokat a gondolkodási mintákat, amelyek korábban belevittek egy negatív spirálba, azzal pedig szépen le a lejtőn a mélybe – nem volt megállás. Újabb, pozitívabb gondolkodási sémákat kifundálva, majd begyakorolva lassan, de biztosan indul be a változás. Először úgy érzed, hogy szárnyakat kaptál, és máris minden meg van oldva. Már éppen hátradőlnél, kicsit pihenni, és akkor jön a bumm. Egy óriási pofon, amire nem számítottál. Úgy érzed, hogy a korábbi minifejlődés kábé semmit sem ért, hiszen még mélyebben vagy, mint ahonnan elindultál. Ez nem így van, csupán hirtelen a fellegekből arccal a betonba érkeztél. Tudd, hogy most érkeztél el a gyakorló fázisba. Hogy gyakorolhasd azt az elméletet, amelyet az imént elsajátítottál. Hiszen a tudás csak így épülhet be a sejtjeidbe. Elmélet + Gyakorlat -> Tudás

Ebben a C verzióban az utad szintén felfelé fog vezetni, néha azonban lelassulsz, kicsit visszaesel, mert pihenned és gyakorolnod kell. Ez az az eset, amikor egy alacsonyabb energiaszintről indultál, és lépésről lépésre haladsz felfelé, egy magasabb energiaszint felé. Ha túl nagyot akarsz lépni, hamar kifáradsz, és a legelső gyakorló feladatnál visszacsücsülsz a földre. Tarts ki, és gyakorolj. Egyre jobb és jobb lesz. Először tudatosan kell irányítanod a gondolataid, azonban ez a folyamat hamarosan automatikussá válik. Az elején energia-befektetéssel indul, majd teljesen könnyed lesz. A tudatalattidban fog futni tovább immáron a számodra jótékony program.

Pl. Az engem nem értékelnek a férfiak/nők c. program, amely minden egyes visszautasításnál elindul, előhozva a múlt csalódásainak emlékét. Mivel erre már szépen rágörcsöltünk, nem árt új gondolkodási mintát képeznünk. Pl. „Én egy igazán különleges férfi/nő vagyok. Egyre természetesebben viselkedek a másik nem előtt, tét nélkül ismerkedek. Ha valaki nem viszonozza az érzéseimet, az azért van, mert nem egymásnak vagyunk teremtve. Bevonzom azokat az embereket, akik odavannak értem, és úgy szeretnek, ahogy vagyok. Cserébe én is úgy szeretem őket, ahogy vannak.” – Ehhez a példához lassabb és néha visszacsúszós fejlődési görbe társul. De csak abban az esetben, ha rá vagy görcsölve a kérdésre. Ha nem, akár az A verziót is alkalmazhatod.

Ez csupán 3 verzió. Akármennyi kombinációjuk létezik, csak rajtad múlik. Mielőtt kiválasztod, hogy melyik verzió a legmegfelelőbb a számodra, kicsit vizsgáld meg a hitrendszered. „Mit gondolok az adott témáról? Mennyire tudom elhinni azt, hogy sikerül? Mennyire hiszek magamban? Készen állok-e erre” A válaszok alapján eldöntheted, hogy melyik opció lesz a nyerő a számodra.

Egy a titok: könnyedén, de céltudatosan – CSINÁLNI, CSINÁLNI, CSINÁLNI! Hiszen még senki nem futott le egy maratoni távot otthon a tévé előtt ülve!

 

COMMENTS

WORDPRESS: 0
DISQUS: 0